Az út
Az utolsó teendőkkel az út előtt szokás szerint sikerült kicsit elcsúsznom, de végül minden meglett indulásra. Na jó az kicsit necces volt, hogy majdnem elvittem magammal kínába Mitya forgalmiját, de utolsó pillanatban mindkettőnknek eszébe jutott és ledobtam otthon.
Fél négykor elindultunk a reptérre, a gép 18:50kor indult, és kb 16:50re ki is értünk.
Mivel ezelőtt még nem repültem, nem tudtam mi vár rám, úgyhogy bízva Robertben bementünk Ferihegy 2A-ra. Egy kevés sorbanállás után megkaptam a beszállókártyát, leellenőrizték, hogy nem vagyok-e drogdíler (nem, testüregmotozás nem volt!), feladtuk a csomagokat majd a váróban találtuk magunkat, és még volt másfél óra a gép indulásáig. Sajnos csak ott derült ki, hogy a Ferihegy területén csak az épületen kívül van dohányzóhely, úgyhogy ezt beszoptam, majd Helsinkiben rágyújtok (már ha lehet..). Az idő elütésére beültünk egy kávézóba, ittunk egy sört és ettünk egy szendvicset (ami konkrétan azt jelentette, hogy egy 50 centi átmérőjű tányért teleraknak kajával). Jóllakottan vártunk a beszállás kezdetére, közben meglestem a duty free shopot hogy mi is az. Röviden tömören, egy piszok drága bolt. Viszont van benne elég sok olyan édesség, amit nem nagyon láttam máshol Magyarországon...
Na mindegyis, duty freeről majd még írok, végre elkezdődött a beszállás, lementünk mert külső helyen volt a gép és beszálltunk az Airport buszba, ami egy normál busszal összehasonlítva naaaagyon széles. Érdekesség még hogy minden járműnek ferihegyen külön rendszáma van:) Megtelt a busz, elvittek a gépig minket, ami egy Boeing 737-800as volt, kétszer három sor üléssel, középen a folyosó. Telefonos segítséggel egy nappal korábban sikerült egy jó helyet foglalni a folyosó mellett, hogy könnyen elférjek.
Beszállt mindenki, elmondták a fontos tudnivalókat mit kell csinálni ha elmegy a légnyomás meg ilyenek. Volt érdekes videó is erről. Elindultunk, felszálltunk, el kell mondjam nagyon nagy élmény felülről látni Budapestet:) Kb 20 perc alatt elértük a ~10000 méteres utazómagasságot, és a ~850km/h sebességet és onnantól nyugis volt az út semmi rázkódás, addigra a kezdeti para is elmúlt. Adtak szendvicset, sajtos tramezzinit, és ásványvizet. Nem is számítottam rá, mivel csak két órás volt az út. Útközben egy monitoron lehetett nézni hogy éppen hol vagyunk mennyivel megyünk és milyen magasan. Helsinkihez közeledve esett le hogy milyen kurva messze megyünk (onnan azt hiszem a térkép alapján csak ~100km Szentpétervár). Mivel este mentünk a felhők fölül sikerült megnézni a naplementét, ami nagyon szép volt, egyszer majd a tökéletes randin elviszem a lányt ilyet nézni:)
Odaértünk Helsinkibe, egész nyugisan leszálltunk, majdnem elsőként szálltam - volna - le a gépről, ha szokásomhoz híven nem hagyom az ülés tartójában a pénztárcám és Mitya könyvét... Természetesen mindenki lefelé indult a gépről, így mindenkit meg kellett várnom mire vissza tudtam menni, de szerencsére megvolt. Itt is busszal mentünk be a terminálra, ahol egy kábé 1,5 km-es séta után (a terminálon belül!! gecinagy az a reptér) találtunk kultúrált dohányzóhelyet szellőzéssel mindennel. Innen telefonáltam egy-kettőt, mondván hogy még EUban vagyunk, így még óccó. Itt is volt még idő a gép indulásáig, így leültünk egy sörre. Valami helyi csapolt borsodi bivaly szintű sör volt, egész jó volt csak mondjuk normál esetben 6 €-t nem adnék egy korsó sörért...
Egy búcsúcigi még a hosszú út után, és beálltunk a sorba. A gép egy Airbus A340-es volt, ez már jóval nagyobb mint az előző, 2-4-2-es ülés elrendezéssel. Erre a gépre is sikerült folyosó melletti helyet választani, csak itt nem lehetett felemelni a kartámaszt. Valahol a gép végében ültem, itt is megvolt a biztonsági videó, meg minden, fel is szálltunk. Az érdekesség itt az volt, hogy minden ülés hátába be volt építve egy érintős lcd, ami alapból a repülési infókat mutatta, de az utazómagasság elérése után átváltott "Entertainment system"-re. Adtak kispárnát, takarót, fülhallgatót, meg egy-két promó cuccot és egy ásványvizet. Kb 15 perc és ugyanennyi nyaknyújtogatás után sikerült rájönnöm, hogy hova kell dugni a fülest, majd szomorúan konstatáltam, hogy az út nem 8 hanem 10 órás (lehet csak rosszul emlékeztem a 8ra..). Mindegy, felszállás után felszolgálták a vacsorát, ami egy húsmentes lasagne volt, valami ismeretlen eredetű de finom salátával és egy zsemlével. Adtak olyan kekszet is ami a kávéhoz szokott járni, de nem tudom hogy desszertnek szánták-e vagy az egy órával később kávéhoz volt, mindenesetre megettem. Jóllakva próbáltam aludni, nem sok sikerrel így elkezdtem nézelődni, hogy mit lehet nézni. Vicces, hogy a sorozatok körül volt Big Bang Theory, Futurama, South Park, House.. Mondjuk mindegyikből csak 5-6 rész, de azért respect. Néztem egy Big Bang Theory-t majd elkezdtem a Harry Potter 6ot, végül sikerült picit aludnom, az út második felét pedig félig ébren fészkelődve félig álomban sikerült átvészelni. 10 óra az 10 óra... 2 órával a leszállás előtt felszolgálták a reggelit, omlett volt, joghurt és zsemle. Itt végül ittam kávét is. Leszállás előtt még hoztak mindenkinek egy langyos vízzel átitatott törölközőt is, gondolom frissítőnek, jól esett. Lehetett volna alkoholizálni is az úton, de inkább a víznél maradtam, hogy azért legyenek emlékeim:)
Végül Hong-Kongi idő szerint 14:40kor leszálltunk, átmentünk a beléptetési procedúrán (még két tucat papírt ki kellett tölteni), megszereztük a csomagjainkat és benéztem egy itteni duty free shopba, hátha van kék Lucky Strike. Hát nem volt. Se kék se piros. Viszont volt KÉTFÉLE ZÖLD... Na mindegy majd csak szívunk valamit. Zöld Luckyt meg viszek Barbinak szuvenírbe.
A reptéren váltottunk rögtön jegyet az expresszvonatra, mivel maga a reptér egy kis mesterséges szigeten van Hong-Kong csücskében, fel is szálltunk, és meg sem álltunk Kowloon állomásig, ahonnan taxival mentünk egy nagyobb vasúti pályaudvarra.
Az első dolog ami mellbevágott itt, az az átlag 28 fok, és a 99,99999%os páratartalom. Mintha egy szaunában lennék.. De azért szokható. A vonatút gyors volt, nézelődtem is picit, rengeteg naaaagyon magas épület van, sokkal zsúfoltabb mint mondjuk egy Budapest.
Hong-Kongban - mint utóbb megtudtam azért mert angol gyarmat volt - baloldali közlekedés van, a kormány meg a jobb oldalon. A taxik mind ugyanolyanok és majdnem minden LPG-vel megy.. Minden taxiban van rács az utas és a vezető között és valami nevetségesen olcsó.
Odaértünk a következő állomásra, megváltottuk a jegyet, volt kb 30 perc a vonatig, cigi.
Ami érdekes, hogy eddig minden vasútállomás amit láttam vagy a föld alatt van vagy pedig teljesen fedett. Itt sem volt másképp, dohányzás nuku, viszont ülésszámra adták a jegyet, felszálltunk, a kalauztól mindenki kapott egy üveg vizet, meg még két nyomtatványt amit célbaérés előtt ki kellett tölteni. Ugyan Hong-Kong kína része, de valamennyire azért autonóm terület, így két órával később Guangzhouban a vonatról leszállás után kvázi mégegy határátlépésen át kellett esni. Mindenhol vannak QUARANTINE feliratú EÜ ellenőrzőpontok kamerával meg mindennel, ránézésre mérik mindenkinek a testhőjét. A lapon beikszeltem hogy nincs semmi bajom, nem akartam, hogy esetleg egy kis takony miatt ne engedjenek be...
Bejutottunk, siker, szálloda saját taxija elvitt a hotelig, bejelentkeztünk, 2 óra híján 24 órás utazásunk végére értünk. Egyelőre.
Folyt köv az első nappal ha lesz időm írni.
.jpg)
Furábbnál furább kaják voltak, egyelőre félős voltam és maradtam a csirkénél, de volt nagyon sok olyan fogás a többiek rendelésében ami guszta volt...